2014. január 28., kedd

Esőben

Egy fiatal lány ázott az esőben. Hosszú barna haja vizesen tapadt ruhájához. Pólójából csöpögött a víz. Ujjait csipkés, fekete kesztyű fedte, de a bőrén még így is végigfolyt a hideg esővíz.
Nem érdekelte az ítéletidő. A padon ülve, gitártáskájával a vállán meredten tekintett maga elé. Körülötte mindenki biztonságos, száraz helyre igyekezett. Néhányan ugyan megálltak egy-egy röpke pillanatra, hogy megbámulják az ázót, de nem különösebben törődtek vele. Mindenki átsiklott személye fölött. Az éjszaka sötétjében mintha csak egy árnyék lett volna, a zsúfolt tér egy eleme. Nem foglalkozott vele.
Már órák óta ugyanaz az ismeretlen dallam motoszkált a fejében. Órákkal azelőtt, mikor még leült arra a padra, eszébe jutott pár hang. Még soha nem hallotta, sehol. Ez csak az övé volt. Ő neki jutott először az eszébe. Tudta, ha gitárját elővenné, máris tovább haladhatna a fura dallammal és mehetett volna haza, de időközben az eső eleredt, az ég dörögni kezdett és ő túlságosan is féltette kedvencét ahhoz, hogy az esőben áztassa.
Felállhatott volna, elmehetett volna, vagy behúzódhatott volna egy tető alá, de attól tartott, ha megmozdul, azonnal kimegy a fejéből minden. Ezt nem akarta, régóta nem jutott eszébe újdonság, a régebbieket rongyosra játszotta már a gitárján.
A húrok már maguktól is el tudták volna játszani, annyiszor foglalkozott velük.
A zenélés nála mindig hosszú folyamat volt. Először a dallam, hiszen ez a legfontosabb. Majd finomítgatta, lágyította vagy épp felpörgette. A hangulatától függően változtatta.
Művészi pontossággal zenélt. Imádta ezt csinálni, így most is csak az új szerzeményen dolgozott. Észre sem vette, hogy eleredt az eső, a ruhája átázott és a szél is felerősödött és ő reszket a hidegtől. Fel sem tűnt neki, csak a dallamra figyelt, az járt a fejében, a fülében a zsigereiben, minden apró hajszálerében. Érezte, tudta, már majdnem kész, de a végére nem ért el.
Még a múzsa és az ihlet is csúfos játékot űzött vele, nem engedték el. Kínzóan magukkal tartották a szakadó esőben, szinte a padhoz láncolva. Láthatatlan béklyók fogták testét és lelkét. Úgy érezte, ha akart volna, sem tudott volna megmozdulni.
Az új műnek el kell készülni, és ott van a szöveg is. Mit ér egy dal szöveg nélkül? A szavak a gitár húrjainak képzeletbeli pendülésével, apró rezdülésükkel együtt érkeztek. A vég még hiányzott. Nem tudta honnan jön ez az egész. Nem értette, miért pont erről ír, de nem tehetett ellene. Bármennyire is küzdött, tudta ennek most és itt kell megszületnie.
Ha nem, azt talán örök életre megbánta volna. A tudat ott lett volna, hogy nem írta meg. Ezt nem akarta. A gitártáska is átázott lassan, de biztosan. A hangszernek már teljesen mindegy lett volna, hogy hol ázik tovább, de ő csak makacsul ült és nézett. Mintha nem is ebben a világban lett volna, mintha a lelke valahol teljesen máshol lett volna. Talán egy színpadon. A számára mindent jelentő deszkákon. Ez volt az ő igazi álma.
A telefont, a folyton csörgő készüléket észre sem vette a zsebében. Ritka, hogy ennyire belemerült valamibe. Ahogy az sem vallt rá, hogy az éjszaka közepén minden szó nélkül kimarad otthonról.
Hosszú barna haját ujjaival összefogta és nyaka mögé söpörte. Nagy lendülettel rugaszkodott el a padtól. Már teljesen feladta az egészet. Úgy sem jön össze.
Ahogy talpa leért a vizes földre egy pillanatra kővé dermedt, majd gitárját a vállán megigazítva, boldogan ment haza.
Meglett. Ez az apró kis mozdulat, amitől annyira tartott végül mégis csak segített rajta.





Nem tudod mi az, mit a kezedben tartasz
Fel sem tudod fogni a lényegét egymagad
Számodra talán nem is jelent semmit
De akkor mondd meg, mit csináltál eddig?
Együtt barangoltunk az elmúlt éven át
Ha mellettem voltál, puhán öleltél át.
Szeretnék most a fejedbe látni
De legalábbis lepkeként a válladra szállni
Tudni akarom mi volt olyan fontos,
Hogy miatta engem csak úgy eldobsz
Szeretnék egyszer őrült tudós lenni
Az agyadba egyszer belelátni.
Egyetlen dolog van, mit biztosan akarok
Hogy tőlem távol teljesítsd be akaratod.
Ez az egy az én utolsó kívánságom
S ha valaha szerettél, te is ezt kívánod.


Vége

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése